B�rmennyire is az �letre helyezte Beethoven t�rekv�seinek s�lypontj�t, az lassank�nt, mag�t�l �tterel�d�tt m�v�szet�re. Zabol�tlan temperamentuma annyi kellemetlens�g �s baj okoz�ja, a zen�ben extatikus csod�kat m�velt. Rossz indulatai (�s ilyenekben jelleme, ak�rcsak Rousseau�, legkev�sb� sem sz�k�lk�d�tt) amint m�v�szet�ben nyelvet kaptak, magukt�l elsimultak, mint �ltal�ban �let�nek minden ellent�te, mert a dolgok, ha legsaj�tabb val�jukban nyilatkoznak meg, sohasem �llnak egym�s �tj�ban. Eszm�k (melyeknek az eszt�t�k Beethoven �let�ben oly nagy fontoss�got tulajdon�tanak, amelyek azonban � benne, mint m�r eml�tett�k, mindig idegen �s betolakodott elemek maradtak) m�v�szete magasabb fok�n teljesen inadapt�l�dtak. Beethoven nem tiszta faji sz�rmaz�sa magyar�zhatja egyed�l azt a hallatlan, internacion�lisan gazdag �rz�svil�got, melyet m�vei fel�lelnek. Egym�s mellett �llnak itt a n�met idealizmus ellent�tet nem ismer� ragyog� optimizmusa (Schiller) �s az angol tragikuss�g (Shakespeare), s�t kaj�n pesszimizmus (Swift), a r�gi germ�nok feneked�, konzervat�v harciass�ga �s francia forradalmi t�z. Nincs m�v�szet, mely annyit b�rt volna el, mint Beethoven�, mely term�szetesen nagyvonal�, sz�lesen h�mp�lyg� fejl�d�s eredm�nye.

Egyoldal� �s t�ves azon eszt�tikusok elj�r�sa, akik Beethoven m�v�szi fejl�d�s�t azon t�rekv�ssel azonos�tj�k, mellyel � m�v�szet�t mindnagyobb eszmei tartalom elvisel�s�re akarta alkalmass� tenni. Igaz, hogy Beethovenn�l tal�lunk ilyen ir�ny� t�rekv�st. Ez azonban nem esik �ssze m�vei eszt�tikai �rt�k�nek fokoz�d�s�val. K�l�nben ilyen �rtelemben Beethoven els� szon�t�i «komolyabbak», mint Mozart legszebb hasonl� m�faj� kompoz�ci�i, �s ez ut�bbiak m�gis mennyivel felett�k �llnak m�v�szi �rt�k tekintet�ben! - Beethoven irodalmi ember volt, s mint ilyen, szerette �s kereste az asszoci�ci�kat, m�r most, hogy ezek mily m�rt�kben term�keny�tett�k meg m�v�szet�t: ez lehet �rdekes probl�ma, de semmi esetre sem az egyetlen vez�rfon�l fejl�d�s�nek vizsg�lat�n�l.

Beethoven fejl�d�s�nek ir�nya a tiszta zenei (teh�t nem eszmei!) absztrakci� fel� vezet. M�g Bach, Mozart hat�rozott, szil�rdan-re�lis kifejez�si lehet�s�gekb�l kompon�lt�k �ssze m�veiket, addig Beethoven alkot�sai el�sz�r elvont bels� elgondol�sban sz�lettek meg, amelyet csak azut�n igyekezett re�lis kifejez�si lehet�s�gekkel megk�zel�teni. Vizsg�l�d�sunk kiindul�pontj�n�l mindj�rt �rdekes k�r�lm�ny vonja mag�ra figyelm�nket. Beethoven oeuvrej�nek majdnem fel�t azok a soha le nem �rt szabad fant�zi�k alkotj�k, melyeket a legk�l�nf�l�bb t�m�kra zongor�n�l improviz�lt. S�t Beethoven nem szerette k�sz kompoz�ci�it j�tszani �s Czerny �rja, hogy j�t�ka is r�gt�nz�s k�zben volt legmag�valragad�bb. Ilyen improviz�lt fant�zia �s a megkompon�lt szon�ta k�z�tt l�nyeges k�l�nbs�g csak egy lehetett: az ut�bbi pregn�ns, k�r�lhat�rolt z�rts�g�val szemben az improviz�ci� esetlegesebb, teh�t elmos�dott, v�zlatszer�, ink�bb k�r�l�r�, mint r�tal�l� karaktere nem k�t�tte �gy meg a k�pzeletet, vagy ha jobban tetszik, bizonyos ill�zi�ban ringatta a lelki f�leket. Ezt az ill�zi�t kergette Beethoven, mialatt valamely t�bb�-kev�sb� szellemes d�ma �ltal megadott t�ma felett sz�tte �br�ndjait. �rezte, hogy amit ki akar fejezni, az rendk�v�l m�lyen fekszik �terien finom zenei szf�r�kban. Fant�zi�l�s k�zben �pp a kont�rok v�zlatszer�s�ge miatt nem volt kit�ve annak, hogy azt a finom bels� hangz�st a pontos k�r�lhat�rol�s �les vonal�val megs�rti. - De Beethoven nem el�gedhetett meg ilyen f�lmunk�val, a nagy feladat, mely r�ja v�rt, m�gis csak a bels�, absztrakt hangz�s pontos kivet�t�se, megval�s�t�sa volt. Ez adja technikai szempontb�l m�v�szete specifika differenci�j�t. Mozartr�l mondja Busoni, hogy a probl�m�val egy�tt mindj�rt a megold�st is el�nk adja. Beethoven probl�m�ja evvel szemben m�r eleve kiz�rja a teljes megold�st. Ebb�l a szempontb�l leg�rettebb m�vei is csak k�s�rletek, s a legt�bb, amit el�rt, hogy zenei gondolatait szeizmografikus technik�j�val a legt�k�letesebb perspekt�v�ba helyezte el. B�rmily k�l�n�sen is hangzik: Beethovent s�kets�ge el�seg�tette fejl�d�s�ben. A hangszerek durvas�g�nak f�kez� hat�sa ez�ltal megsz�nt sz�m�ra. Utols� zongoraszerzem�nyei m�r messze t�lhaladj�k a zongora teljes�t�k�pess�g�t (el�ad�suk ez�rt a legnehezebb feladat) �s a hallgat�t�l er�sen akt�v bele-, illetve el�je-�rz�st k�v�nnak. (Ilyen pl. az Op. 110. �s 111. utols� t�tele, noha m�s hangszerre, mint zongor�ra, el sem k�pzelhet�, m�gis el�ad�s k�zben alig lehet meg�rizni elvont sz�ps�geit.) �lete v�g�n Beethoven a legapr�l�kosabb r�szletmunk�val k�vette a m� bels� elgondol�s�nak minden rebben�s�t. Els� pillanatra el sem hissz�k, hogy az ifj� tit�n szabad fant�zi�i �s az �reged� mester r�szletmunk�i ugyanazon probl�ma k�r�l forognak. �rdekes megfigyelni: menn�l elvontabb lett Beethoven alkot�sm�dja, ann�l gyakrabban keres re�lis t�maszt ritmikus, polifonikus �s mel�diabeli k�t�tts�gekben, par excellence az indul�ban, fug�ban �s vari�ci�ban. �lete alkony�n ezek az uralkod� form�k. - Beethoven fejl�d�se term�szetesen nem ment ny�legyenes ir�nyban v�gbe. Sokf�le mell�k�gai is voltak, s�t n�ha zs�kutc�ba is jutott (pl. orat�riuma). Technik�j�nak f�rfikor�ban mintha egy l�p�st tett volna a romantika fel� (VI. szimf�nia, Apassionata, Waldstein szon�ta, stb.). A hangz�slehet�s�gek legmagasabbrend� felhaszn�l�sa csak �let�nek utols� �vtized�ben kezd�d�tt. Mint jellemz� momentumot eml�tj�k meg, hogy Wagner «kijav�totta» a IX. szimf�nia hangszerel�s�nek «hib�it», melyeket Beethoven s�kets�ge miatt nem vehetett �szre. Csak term�szetesnek b�lyegezhetj�k, hogy Wagner k�ls� effektusokra �p�l� romantik�ja nem �rtette meg a s�ket Beethoven m�lys�ges hang�rz�seit, melyet a hangszerek legjobb esetben is csak szimboliz�lni k�pesek. Mert v�geredm�nyben mi a leghatalmasabb bariton ahhoz a vil�got felr�z� �s �t�lel� org�numhoz viszony�tva, mely Beethoven kifel� s�ket f�l�ben felzengte «� Freunde, nicht diese T�ne...»

Beethoven fejl�d�s�nek tet�pontj�t azonban akkor �rte el, mikor a legengedelmesebb, hangz�startalma minden pillanat�ban a kezel�k hatalm�ban �ll� hangszercsoporthoz fordult: a von�sn�gyeshez. Egy �let �r�n verg�d�tt fel a legnagyobb magaslatra, melyen ember valaha �llt. Mint elz�ll�tt apa emberr� lett fi�ra �r�mk�nnyek k�z�tt n�zett az � jav�thatatlan, s�ket �lete ezekre az utols� alkot�saira. A sok b�nat, melyet keser�en mag�bafojtott, vagy h�bortos megal�zkod�sban m�ltatlanoknak s�rt el, a sok j�s�g, mely keveseknek kellett, s melyet f�lszeg karaktere oly gyakran vissz�j�ra ford�tott, a reszket� harag �s az �r�m, oh ez a sz�m�ra tantaluszi hord�ba �nt�tt �gi ital, most mind, mind ott zengenek a n�gy von�s hangszer h�rjain, azon a tizenhat h�ron, mely v�gre b�szke mag�nyba makacsodott �let�t �r�kre �sszef�zte embertestv�rei �let�vel. Nem csod�ljuk, hogy Beethoven �lete v�g�n �gy �rezte, mintha csak az im�nt kezdett volna el kompon�lni, �gy �rezte mag�t, mint a felgy�gyult beteg �s meg�rta az a-moll quartettban szent h�la�nek�t. Bel�thatatlan �t volt el�tte, minden eddigin�l nagyobb tervek kavarogtak agy�ban, mid�n �r�kre lehunyta szem�t. B�k�sen t�vozott a vil�gb�l. A «Menschengeschmeiss» egykor b�szke megvet�je, most nem fordult el att�l a poh�r �-bort�l, melyet hal�los �gy�n ny�jtott fel�je az emberis�g. Elfogadta, bizalmasan, csak annyit tett hozz�: «Schade, schade, zu sp�t».

�s nek�nk most �jult er�vel nyilallnak sz�v�nkbe ezek az utols� szavak, mert esz�nkbe jut �, �s m�g annyian m�sok, akiknek megt�rt szeme szel�d szemreh�ny�ssal mered az �j boldogs�got harangoz�k fel�: Schade, schade, zu sp�t...